Nagy veszteség lenne mindenképp, hiszen a legtöbb sportolónak van hivatalos honlapja, profilja különböző közösségi oldalakon. (Twitter, Facebook, stb.) Ezeket a profilokat én mindigis fenntartásokkal kezeltem. A legtöbb esetben szerintem visszaélésről beszélhetünk, a rajongott személy sokszor nem is tudja, hogy a nevében írnak mindenféle dolgokat. Nagyon kellemetlen lehet mindkét fél számára, ha ez kiderül a nyilvánosság előtt.
A hivatalos honlapok nagyon sok hasznos információval szolgálnak, és egyfajta módja a kapcsolattartásnak rajongó és rajongott között. Persze ez is kicsit kétesélyes, ki tudja, hogy a webmaster eljuttatja-e a levelet a kedvencünknek, és ő elolvassa-e azt, vagy csak vaktában írogatunk, és várjuk a választ teljesen fölöslegesen.
Ha nem lenne intrernet, vissza kéne térni a "hagyományos" módszerekhez. A legtöbb korcsolyázó általában megad egy címet, ahová írni lehet neki, és zaklatni őt aláírt fényképekért és hasonlókért. (amit általában nem kapunk meg) Ez legtöbbször annak a jégcsarnoknak a neve, ahol edz. Ide lehet írni a kedvencünknek, ha valaki vállalja a külföldre igencsak borsos postai költséget. (Johnny Weir születésnapi ajándéka New York-ba 10.000 Ft feletti összeg lett volna.)
Ez a kommunikáció egyik igencsak kétes kimenetelű formája.
Egy mondatban összefoglalva, ha valaki beszélni szeretne a kedvencével, próbáljon eljutni valamilyen gálára, versenyre, közönségtalálkozóra, és ott próbálja elkapni egy közös fotó és pár mondat erejéig.
Ha a rajongók szeretnének kapcsolatban maradni egymással, azt mondanám, szervezni kéne találkozókat. A megjelenéssel, és a népszerűsítéssel lennének problémák, az egyik olyan fórum, ami ilyesmikkel foglalkozhatna az egy korcsolyás újság, az International Figure Skating magazin, ami nyomtatott és webes formában is elérhető. Ezzel az egyetlen probléma, hogy angol nyelvű, az USA-ban adják ki, így az itthoniak szintén csak nagy ráfizetéssel juthatnának hozzá. (ha jól fordítottam, a digitális előfizetés lenne 20 dollár egy évre, amiben benne van a szabad nyomtatás, de hogy az újságosnál mennyibe kerülne, arról nem találtam információt. )
Itthoni viszonylatban csak a napi, hetilapok hasábjain jelentethetnének meg felhívást, vagy elkezdhetnének plakátolni városokban, úgy tájékoztatni a rajongókat. A hazai lapokat igen nehéz meggyőzni arról, hogy foglalkozzanak egy műkorcsolyázóval, akármilyen híres is külföldön. Sebestyén Júliáról is csak rövid cikkek jelennek meg, mással szinte egyáltalán nem foglalkoznak. Elvétve még Evgeni Plushenko-ról lehet hallani, de leginkább Edvin Marton, a hegedűművész barátjaként emlegetik, nem az eredményeivel foglalkoznak. A jégcsarnokokban helyezhetnének el hirdetéseket, amikből értesülhet a nép a programokról. Esetleg rádióba lehetne még bemondatni, de egyik megoldás sem kimondottan pénztárcakímélő.
A technikai fejlődések mindigis nagy szerepet játszottak a korcsolya népszerűségében. Ahogy elkezdték közvetíteni a korcsolyaversenyeket, úgy nőtt az érdeklődés a sport iránt. Az embereket könnyen meg lehet fogni a csillogó jelmezekkel, jól kidolgozott produkciókkal, és némi botránnyal.
A tévétársaságok mindigis nagy hangsúlyt fektettek a népszerűsítésre, a korcsolyázók szerepeltetésére, a közvetítésekre. Figyelemfelkeltő videókkal, interjúkkal, dokumentumfilmekkel csalogatták a nézőt a képernyő elé. Mostanság már komoly harcok folynak egy-egy nagyobb verseny közvetítési jogáért, a tévétársaságoknak nagyon résen kell lenni, ha az egész versenyt akarják közvetíteni. Idén az Eurosport nagyon kevés versenyt tudott élőben sugározni, a legtöbb felvételről ment. (Gondolom, kellett a pénz az olimpiára, mert azt szinte éjjel-nappal vetítették.)
A webes felületek meghozták az igazi sikert, látogatottságot a korcsolya világában, ott volt a legkönnyebb népszerűsíteni a sportágat, megnyerni újabb és újabb nézőket, rajongókat. A hivatalos honlapokkal valahogy személyesebbé vált a terület, közelebb érezhetjük magunkhoz kedvencünket.
Időbeli szakaszokat nem igazán tudnék mondani, mostanában rohamosan fejlődik a web, napról napra jelennek meg az újdonságok. Talán azt mondhatnám, 2000 utántól indult meg igazán ez a fejlődés, és még ki tudja, hol a vége. Kezdenek teret kapni az online közvetítések. (pl: hivatalos edzésekről, de ez még csak kezdeti stádiumban van.) A nagy versenyek előtt mindig fellendül az érdeklődés. Az országos bajnokságok általában januárban lezajlanak, az európa bajnokságok február környékén vannak, a világbajnokság március-áprilisra tehető. Ezek előtt hatalmas a médiaérdeklődés, és egyre ügyesebben reklámoznak a tévétársaságok.
A multimédia fejlődésével egyenes arányban nőtt az érdeklődés a korcsolya iránt. Egyre kifinomultabbak lettek a sajtósok, egyre könnyebben jutott el az emberekhez egy verseny híre, eredménye. A világháló indulása felgyorsította ezt a folyamatot.
Az elégséges tudás mindenféleképpen beszerezhető. Több oldal foglalkozik a korcsolya történetével, kialakulásával, vannak információk a korcsolyában használatos elemekről, mind szöveges, mind videó formátumban, rengeteg információ van a korcsolyázókról, tudunk a szabályrendszerről. Minden olyan információ fellelhető a weben, amiből képet kaphatunk a korcsolya működéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése